memo

Nincs örök erkölcs

Mi mindent neveznek szeretetnek? A birtoklás és
élvezetvágy legkülönfélébb formái is így leplezik  magukat.  Köztük első helyen áll a nemek közti szerelem vad  birtoklásvágya. Ebből az érzésből vették a szeretet fogalmát. Az egoizmus ellentétének hitték, holott ez talán a legnaivabb kifejeződése az egoizmusnak. Mert a szerelmesnek minden más  közömbös, halvány, érdektelen,
és kész minden áldozatot meghozni, minden rendet
megzavarni, minden érdeket háttérbe szorítani szerelméért.

A szerelem, az egyéni boldogság vágya a létfenntartó ösztönökből fakad és ezerszer erősebb minden külső köteleségnél, melyeket a tudat erőszakol rá. Nem vagyunk aszkéták. Vagy sztoikusok, akik gyáva módon minél kevesebb élvezetet kívántak, hogy kevés kellemetlenség érje őket.

A természet és a történelem gyökeresen erkölcstelen. Az ösztönnek  nincs erkölcsi jellege, az elemi érzések, amilyen a szerelem, a düh ide tartoznak. A társadalom ezeket is mederben akarja tartani. Közös szabályokat  fejleszt ki és ami a fő, tartósít a maga túlélésének érdekében. Ezek lenyomata a felettes én, amely az  Ego-ban ellensúlyozza az ösztönök tudattalan késztetéseit. Normáiból épül fel az erkölcs, vagyis a cselekvés és értékelés hagyományos módja. Alkalmazkodás régebbi körülményekhez. Ha ezek változnak,  az etikai normáknak is változniuk kell. A mereven uralkodó hagyomány elbutitó ereje azonban ideig-óráig gátolja,
hogy új tapasztalatok alapján helyesbítsünk és  új, a jelen számára  jobb  erkölcsöt teremtsünk.

Megakadályozni nem tudja.
 
A szerelmet társadalmilag elfogadott formákhoz kötő egyetlen szabály sem örök érvényű. Akkor sem, ha vallási köntösbe öltöztetik.

Magyar küldöttséggel Grúziában.  Több nyelven dolgozó szinkrontolmács meséli: meghívtak, hogy tolmácsoljak egy cég igazgatójának (meghalt szegény, tehát olyasmit is el lehet mondani róla, ami egyébként nem  lenne a nyilvánosság elé való).

Több nyelven dolgozó tolmács  mesélte, hogy néhány éve
Abháziában járt.

Küldöttség élén náluk tárgyalt egy cég vezérigazgatója, én fordítottam neki a munkanyelvrõl, oroszról magyarra és vissza.

A megbeszélés utánra az abházok meghívtak minket lakomára. Én is tagja voltam a magyar küldöttsegnek. Amikor megláttak, rögtön éreztem, hogy valami nem stimmel. Hamar kiderült, hogy mi. A vezetõjük ezt mondta nekem: nálunk ilyen vacsorákon csak férfiak vesznek részt.
Én: akkor el is mehetek, csak szólok a vezérigazgatónak. Ezt hallva a vezér felugrott az asztaltól és magyarázta nekik, hogy nélkülem nem tudnak tárgyalni.
Abház vezetõ: (szomorúan) hát akkor nincs mit csinálni, kivételesen maradhat.

A tárgyalás után az együttlét fehér asztalnál folytatódott. Elsõként kiválasztották a Tamadát, az ottani vidékeken ez a vacsora teljes jogú levezetõje. Õ mond tósztot és kiválasztja, hogy ki mondja az erre felelõ pohárköszöntõt. Majd újra a Tamada beszél és a társaság egy következõ tagja mond választ. A vacsora elején mindez oroszul hangzott el, én fordítottam magyarra. Vagy harminc féle étel és tucatnyi fajta legfinomabb bor volt az asztalon, ment az evés-ivás. Aztan az abház Tamada kissé pityókosan odasúgta nekem, hagyjuk abba az oroszt, mi most már csak abházul fogunk beszélni.

Én: nem tudok abházul. Õ: maga azt fogja mondani, amit akar, fordítson, ahogy tud. - Igy is lett. Amit õk abházul karattyoltak, azt én magyarra halandzsáztam. Csak néztem az arcukat, reakciójukat a beszédre. Elég jó a fantáziám. Amikor õk nevettek, gyorsan kitaláltam valamit, a magyarok is nevettek. - Még az utazás elõtt valamennyire utánanéztem az abházok múltjának. Ha elgondolkodóan, komolyabban szónokoltak, akkor a történelmükbõl merítettem a „fordításhoz”.

Így ment egész este. A végén az abházok megköszönték a munkámat és azt mondták, biztosan jól tudok a nyelvükön, ha ilyen gördülékenyen fordítok. A magyarok, akik vacsora közben semmit sem vettek észre, hazamenet megjegyezték, hogy jól tolmácsoltam az orosz szövegeket. Nagyot néztek, amikor
felvilágosítottam õket, hogy abházul folyt a beszélgetés, a többi az én improvizációm volt.

Tolmácsként sok hasonló tapasztalatot szereztem más országokban is, tette hozzá a történet elbeszélője.

Szabadságának korlátozása a férfi boldogságát is tönkreteszi.

Nem csak a pletykára gondolunk a kép láttán

Választás kérdése, hogy melyik múzsának hódolunk.