Nem csak a pletykára gondolunk a kép láttán
Van-e áhitatosabb állapot a terhességnél?
Mindent, amit teszünk, abban a csöndes hitben tenni, hogy valamiképp javára kell válnia a bennünk létrejövőnek! Emelnie kell titokzatos értékét, amelyre végtelen szeretettel gondolunk. Ilyenkor sok minden elől kitérünk, anélkül, hogy erőltetnünk kellene.
Közben valamilyen fajta tiszta felelőtlenség érzése uralkodik bennünk, így érezhet a néző az összehúzott függöny előtt – a magzat nő, napvilágot lát; nekünk nincs módunkban dönteni sem értékéről, sem születése órájáról. De lelkünk minden gyengédségét és kedvességét neki készítjük elő.
Ez az igazi eszményi önzés: mindig gondban lenni és virrasztani és megőrizni lelkünk békéjét, hogy megtermékenyülésünk szépen végződjék!
