DÉTERMINISMES SOCIAUX ET LIBERTÉ HUMAINE^(*)

Le problème de la sociologie appliquée ou pratique tend à prendre une importance de plus en plus considérable dans le monde d’aujourd’hui. Le succès du contrôle des forces physiques par les sciences de la nature pousse les sociologues à se demander s’il ne serait pas également possible de contrôler les forces sociales, ce qui permettrait à l’humanité « pour la première fois, en son million d’années d’existence, de modeler d’une façon délibérée et intelligente son avenir [...]. La conquête de la société sera le plus grand triomphe de la carrière humaine. À côté, même la conquête de l’espace interplanétaire apparaîtra une chose insignifiante »⁽¹⁾. Mais il faut bien avouer que les premières tentatives de ce contrôle ont été décevantes, au point que certains sociologues des États-Unis se laissent maintenant emporter par une vague de brusque pessimisme. C’est qu’une sociologie appliquée doit commencer, pour pouvoir connaître ses possibilités comme ses limites, par résoudre le problème des rapports entre 1e déterminisme et la liberté – et à le résoudre non pas en philosophe, mais en sociologue. De là l’importance du récent livre de M. Gurvitch, Déterminismes Sociaux et Liberté Humaine⁽²⁾.

M. Gurvitch avait déjà certes rencontré le problème de la liberté dans des ouvrages antérieurs, en particulier dans Morale Théorique et Science des Mœurs (2^e éd., 1948). Mais on y sentait encore l’influence de la phénoménologie de Husserl et de Scheler. Son "intuition volitive", son « expérience intégrale de l’immédiat par delà l’écorce des concepts, des jugements et des intérêts », son idée que, des trois paliers de l’expérience morale, décision, choix, création, c’est le dernier qui imprime aux deux autres toute leur signification, rappe- laient le procédé de la réduction phénoménologique. On doit y voir sans doute un des points de départ de la découverte de la sociologie en profondeur ; mais avec cette dernière, le point de vue a complètement changé : l’empirisme a remplacé la phénoménologie. Il n’y a plus réduction, mais découverte de strates de plus en plus cachées. Il n’y a plus mouvement à sens unique, mais hiatus, tensions, conflits, va-et-vient incessant entre les divers paliers de la réalité sociale. Cet empirisme était pourtant en germe déjà dans Morale Théorique et Sciences des Mœurs, par exemple quand M. Gurvitch constatait qu’« il y a des périodes historiques, des cercles de civilisation, des types de groupes, des formes de sociabilité, enfin des individus, dans l’expérience morale desquels prédomine, soit l’actualité de l’expérience du devoir, soit l’actualité de l’expérience des valeurs, soit l’actualité de l’expérience de la liberté [...], des époques, des civilisations, des groupes et même des circonstances concrètes, où l’expérience collective prédomine à différents degrés sur l’expérience individuelle [...], d’autres époques, groupes, civilisations où prédomine plutôt l’expérience individuelle, à moins que les deux modes ne s’affirment comme équivalents »^{(3 )}. De telle façon que la phénoménologie n’avait été qu’un des points de départ méthodologique pour retrouver toute la richesse du concret, masqué par la sociologie rationaliste, et qu’il lui suffisait de la laisser tomber en cours de route, comme un vêtement inutile. Il est vrai aussi que réciproquement Déterminismes Sociaux et Liberté Humaine retrouve une échelle des degrés de la liberté humaine, qui va de "la liberté arbitrant selon les préférences subjectives", jusqu’à "la liberté création" et il semble que l’histoire suive la voie royale de cette marche ascensionnelle, car elle nous fait passer de la première forme, dans les sociétés de "tribus claniques concurrencées par des bandes familiales" jusqu’aux formes collectives les plus intenses de liberté dans nos sociétés contemporaines. Mais l’histoire n’y devient pourtant pas une révélation indirecte de l’inversion phénoménologique, d’abord parce que les jugements de valeur sont exclus de cet exposé et en second lieu, parce que les formes de la liberté dépendent de certaines conditions de l’existence concrète. On n’est plus en présence d’une "réduction" mais de types de structures globales.

Nous touchons ici à un nouvel approfondissement de la sociologie de M. Gurvitch. On se souvient que, dans ses Éléments de Sociologie Juridique, 1940, effrayé par la complexité des sociétés globales, il se refusait à en établir une typologie unique et générale, se proposant seulement d’en présenter des classifications différentes suivant le point de repère choisi, économique, religieux, politique, etc. Ce point de vue prudent pouvait se justifier en soi. Mais le danger consistait dans la tentation de désintégrer finalement la sociologie entre toute une série de sciences sociales particulières. Durkheim avait bien vu que ce genre de classification n’avait pas un gros intérêt sociologique : « La France, depuis ses origines, a passé par des formes de civilisation très différen- tes ; elle a commencé par être agricole, pour passer ensuite à l’industrie des métiers et au petit commerce, puis

(*) Cahiers internationaux de Sociologie, vol. 18, 2e année, janvier-juin 1955, pp. 160-174.

1. Ralph LINTON, The Study of Man, New York, 1936, p. 489.

2. Georges GURVITCH, Déterminismes Sociaux et Liberté Humaine. Vers l’Étude Sociologique des Cheminements de la Liberté, Bibliothèque de Sociologie Contemporaine, Presses Universitaires de France, 1955, 301 p.

3. G. GURVITCH, Morale théorique et Sciences des Mœurs, P. U. F., 2e éd., 1948, pp. 195-196.

B ASTIDIA N A 47-48, juil.-déc. 2004.

Decemberben múlt  mint két éve: bejegyzésben említettem a címben idézett szociológust. Különlegesen kifinomult  társadalmi elemzéseit a továbbiakban valamivel részletesebben készülök ismertetni.

Kommentek és reflexióik. 2016 február – 2017 március. Fb oldal elnevezése: Földes Földes

Mar 07, 2016 5:38pm Címnek jobb lenne az, amihez a múltkor csatlakoztam (szimpózium)

 FF: Mimi Németh was mentioned in a post.

Mentés

Mentés

Nem nagyon időszerű könyv, de az amerikai elnökválasztási kampány igazolni látszik némely gondolatát.

https://foldeskaroly.wordpress.com/2016/08/04/marcuse-fo-muvenek-elso-fejezete/

Onnan veszem át a szöveg következő részét:

"A társadalom kizárja az ellenzéki cselekvés és magatartás egy egész típusát, miáltal az ezekkel kapcsolatos fogalmak illuzórikussá vagy értelmetlenné lesznek. Az operacionális és behaviorisztikus nézőpont (mely nagyjából gondolkodási „szokásként” érvényesül) válik a beszéd és a cselekvés, a szükségletek és a törekvések fennálló univerzumának nézőpontjává. „Az Ész csele”, mint oly sokszor, a meglevő hatalmaknak dolgozik. Az operacionális és behaviorisztikus fogalmakhoz való ragaszkodás elgáncsolja azokat az erőfeszítéseket, amelyek a gondolkodást és a viselkedést akarnák szabaddá tenni az adott valóságtól az elfojtott alternatívák számára. (37-8)

A haladás nem semleges fogalom: az irányok és célok mindig kritika tárgyai. A fejlett ipari társadalom közeledik ahhoz a stádiumhoz, ahol a további haladás megkövetelné, hogy gyökeresen megváltozzék a haladás uralkodó iránya és szervezete."

A magyar szerző jelenlegi honlapja többször foglalkozott a német szociológus fontos életművével. A közgazdasági kutatások rendező elveinek megfogalmazásában már több mint egy negyed százada Luhmann egyik gondolati eredményére támaszkodott. A téma a tudományos tevékenység volt, amit Földes is az egyik funkcionálisan elkülönült társadalmi alrendszernek tekintett.

https://foldeskaroly.wordpress.com/toke-egyensuly-jolet/

(I/6.2. fejezet)

A különállás szükségességét mindenekelőtt az ideológiával és a politikával szemben hangsúlyozta. A társadalmi átalakulással járó felfokozott közéleti pezsgés időszakában ez meglehetősen fontos, habár rendszerint figyelmen kívül hagyott követelmény volt. A teoretikus megfontolásokból kikövetkeztethető intelmeket a velük egykorú gyakorlat a tapasztalatok szerint nem szokta betartani.Tekintet nélkül az elmélet igazság-tartalmára,  a célracionális törekvések hordozói azt jelszavas módon ismételgették, de a gyakorlatuk avval ellentétes volt.. Évtizedek múltán ismerték el, amikor már csökkent némelyik régi akadémiai intézeti érdekcsoport befolyása és más irányból éreznek fenyegetéseket. Mostanában már zászlóként használják a kutatói autonómia korábban általuk is megsértett követelményének jelszavát.

Tavalyi törzsszövegem nem mentődött. Hozzászólás formájában mentettem el. Most újra megpróbálom itt is rögzíteni:

Minnesota 2015.12.23. 21:51:42

Újra megpróbáltam Sikerült.

A múlt ezredvégi alapkutatásáról itt számol be:

https://foldeskaroly.wordpress.com/kozgazdasagi-alapkutatasom-a-mult-evezred-vegen/

Legutóbb Földes Károly londoni tanulmányának fejezetcímeit soroltam fel. A szerző azóta kommentekben hozzáférhetővé tette az Első Rész négy fejezetének szövegét

http://ismeretvadasz.blog.hu/2014/10/05/iratismertetes_192

http://ismeretvadasz.blog.hu/2014/10/05/iratismertetes_192

Ezt nem akarta folytatni, ezért alább közlök néhány további fejezetet az Első Részből.

1.5. Financial capital in Eastern Europe

Everybody seems to agree on that Eastern Europe badly needs working capital imports but few analysts deal with the development of financial markets as their precondition. Financial markets are the realm of financial capital existing in interaction with working capital. Capital value expressed by stock prices is different from the reproduction and goodwill value of real assets. The ratio of stock exchange value and reproductory value is an important regulator of real investments. /12/ Generous tax exemptions and other measures have created incentives for working capital import into Hungary. Lack of normal telecommunication, bureaucracy and transitional risks create obstacles which can be counterbalanced only by seducing financial conditions.

Though Hungary boasts of the highest among newly emerging democracies speed of direct foreign investments the volume of their inflow is lagging behind the needs. The overruling of some takeovers already done somewhat worsened the whole climate for capital involvement. But securities markets remain all the time bearish owing to the high speed of inflation and not to some penniwise financial import policy measures. Financial markets are to be built up not only out of domestic savings which are poor but also by way of international capital involvement. Working capital imports are by no means the only alternative to growing indebtedness. Import of financial capital should be relied on to a much higher degree. This factor requires development of financial markets, which, for the beginning would not surely be 'efficient' ones. But if their regulation complies with business requirements exposure to foreign capital inflows might help them soon to attain a necessary degree of clearing power. So if policy-makers want to have efficient markets, first they should promote the development of any markets. And if they want to have more working capital imports they should create incentives also to non-working i.e. financial capital imports.

The above cannot be attained without letting all the national capital work and bring profits to the investors who should be able to reallocate their funds to business activities with expected higher returns. Financial markets are the most powerful instruments of capital reallocation. And corporate structure of industry and service /cf.1.2./ (cf. marks cross-references to this paper) is the most eminent purpose for their existence.

1.6. Corporations

In accordance with some earlier analyses in a 1981 public discussion this writer brought forward a proposal for transformation of state enterprises into corporations. A book in line with this idea in application to the then existing and now anachronistical situation was published in 1983 and its shorter English version in 1984. /13/ Some professional conclusions have been reproduced in quite a few economic documents of both the recent administration and its opposition. A system of business enterprises based on the functional division between owners and enterpreneurs was the gist of the proposed practice. The bearing of the risk that goes with investments was selected as a base of enterpreneurial gain or loss. Reducing of the state property and confining the state activities to macro-economic policy, a social safety-net, resarch-development and environmental issues were said to be preconditions for this type of business culture. The proposal offered a wide factor liberalisation program on the level of risk takers. If the managers were willing to pay higher wages they would have to withdraw funds from some other allocations, e.g. investments providing there was an adequate monetary policy. As regards capital involvement the managers were to attain the same wide range of autonomy as in production and employment decisions. The establishment of a bond and stock exchange was also propounded in 1981. The above was concluded by an initiative to establish a Bank of emission functioning independently of the government. Proposals on currency convertibility were made earlier.

The above mentioned strategy envisaged reducing the complex form of collective ownership by incorporation to the simple form of individual ownership. Thus state property might have attained a new character: it were to act in relation to other owners as a single individual. /Legal experts created a complementary theory to the effect that if the enterprizes are incorporated the state ceases to be an owner as an actor of public law. It can retain its holdings as a subject of private law./ Securities are the proper titles of ownership for profit oriented private owners. As any other owner the state is interested in dividends, bonds and shares prices, yields, etc. This sector may be significant in Central and Eastern Europe, where, apart from some other reasons, due to constraints to domestic purchasing power and limited foreign interest in real investments the state will remain a largest owner of assets in some industries for a long time to come. The strategy propounded in the early eighties /see above/ included practical suggestions on the issue. The majority of corporations would belong to portfolio firms and investment banks with the controlling package of them remaining in some cases with government institutions within a stepwise system of participation. This pattern cannot give an overall solution to the problem of state enterprises. It can be efficient only in the framework of extensive business relations as their partial but not dominating sector.

The privatisation of a considerable part of the state property remains an exigency. As it appears against the background of specific circumstances it is distinct from its theoretical model. To take it in the only context of abstract theory when arguing for or against a given decision in a given country would not be quite appropriate. An explicitly theoretical line of thought will be referred to under the next subheading.

Földes Károly 1991-ben pályázati támogatást nyert az EC Phare ACE program keretében a London School of Economics... Gazdasági Teljesítmény Központjában folytatandó kutatásokra. Ebből három hónapot annak az évnek az őszén fel is használt egy tanulmány elkészítésére („Capital and Money in Hungary” 38 p.) Forrás: http://ismeretvadasz.blog.hu/2014/10/05/iratismertetes_192    Ezt kalassó szerint  később publikálta.

Röviden felsorolom a tanulmány két fő témakörének tartalmi mozzanatait.

A tőke működési módja tárgykörében a következő kérdéseket dolgozta fel: 1. Tőke és idő, 2. A tőke mint gazdagságőrző, 3. Portfólió szelekció, 4. Privatizációelmélet, 5. A transzformáció elmélete, 6. A magyar kártérítési koncepció kritikája

A tőkeüzlet egyensúlyi követelményei témakörében az alábbiakat vizsgálta: 1. A pénztömeggel szembeni tőkeüzleti igények , 2. Likviditási versus tranzakciós orientáció és stratégia, 3. Redisztributív  inflációs hatások és az indexálás kritikája, 4. A tőkeelmélet diagnosztikai szerepe, 5. A magyar tőkegazdaság nem-keynesi és nem-monetarista állapotjelzői.

A tanulmányt Londonban és Budapesten kedvezően fogadták, tudomásom szerint.