Valamit semmiért
Something for nothing
What you own is your own kingdom
What you do is your own glory
What you love is your own power
What you live is your own story
In your head is the answer
Let it guide you along
Let your heart be the anchor
And the beat of your own song
Egyedül Téged kívánlak Karácsonyra, énekelte a popsztár. Nem tudtam, hogy ez lesz a vezető műsorszáma, de a szöveget legutóbbi bejegyzésemben felraktam.
Thursday night at Madison Square Garden...Ms. Carey began the show suspended above the crowd in a red sled, drenched in red tulle, singing, “All I Want for Christmas Is You.”
Nagy siker volt.
All I Want For Christmas Is You
I don't want a lot for Christmas
There's just one thing I need
I don't care about presents
Underneath the Christmas tree
I just want you for my own
More than you could ever know
Make my wish come true...
All I want for Christmas
Is you...
I don't want a lot for Christmas
There is just one thing I need
I don't care about presents
Underneath the Christmas tree
I don't need to hang my stocking
There upon the fireplace
Santa Claus won't make me happy
With a toy on Christmas day
I just want you for my own
More than you could ever know
Make my wish come true
All I want for Christmas is you...
You baby
I won't ask for much this Christmas
I won't even wish for snow
I'm just gonna keep on waiting
Underneath the mistletoe
I won't make a list and send it
To the North Pole for Saint Nick
I won't even stay awake to
Hear those magic reindeer click
'Cause I just want you here tonight
Holding on to me so tight
What more can I do
Baby all I want for Christmas is you
You...
All the lights are shining
So brightly everywhere
And the sound of children's
Laughter fills the air
And everyone is singing
I hear those sleigh bells ringing
Santa won't you bring me the one I really need
Won't you please bring my baby to me
Oh I don't want a lot for Christmas
This is all I'm asking for
I just want to see my baby
Standing right outside my door
Oh I just want him for my own
More than you could ever know
Make my wish come true
Baby all I want for Christmas is
You
(Mariah Carey)
I've got my own moral compass to steer by
A guiding star beats a spirit in the sky
And all the preaching voices
Empty verse of dreams so loud
As they move among the crowd
Fools and thieves are well disguised
In the temple and market place
Like a stone in the river
Against the floods of spring
I will quietly resist
Like the willows in the wind
Or the cliffs along the ocean
I will quietly resist
I don't have faith in faith
I don't believe in belief
You can call me faithless
I still cling to hope
And I believe in love
And that's faith enough for me
I've got my own spirit level for balance
To tell if my choice is leaning up or down
I know the shallow voice
is trying to pull me off my course
Some by sermon, some by force
Fools and thieves are dangerous
In the temple and market place
Like a forest bows to winter
Beneath the deep white silence
I will quietly resist
Like a flower in the desert
That only blooms at night
I will quietly resist
I don't have faith in faith
I don't believe in belief
You can call me faithless
I still cling to hope
And I believe in love
And that's faith enough for me
Az embernek csak körbe kell néznie és rájön, hogy más sokkal nagyobb bajban mekkora erővel is tudott ember maradni és szeretni tudni.
Én köszönöm ezt a történetet!:)
La Amante: nők között legalább annyi erős egyéniség van, mint a férfiak között. Én is köszönöm neked az értelmezésedet.
Az utolsó sorokat mintha a sírból üzenné nekünk!
Talán ezért nem írtam, hogy nő vagy férfi, hisz oly mindegy. Bár ebben a történetben akár mindkettő lehet, hiszi anya és gyermek erősen védi a másikat szeretetével.
Ma este egy kicsit magam alá mentem, de ettől a történettől ráébredtem, hogy a gondom semmi ahhoz képest, sőt, szinte jelentéktelen, mint a fenti történeté.
Egy sor szomorúság nem volt benne, csupán az erő és a szeretet.
Ja, és nem értelmezni akartam:)))
Elnézést, ha annak tűnt.
La Amante: az értelmezést úgy "értelmezem", hogy mindenki a maga életének szövegösszefüggésében fogadja a történetet. Vagy : alkalmazza, nem a storyt, hanem a belőle fakadó gondolatokat a saját dolgaira. Melyeket más fényben láthat, némileg, vagy teljesen.
Csakugyan, nem szomorúság, hanem erő és szeretet. A tapasztalatok megosztása is segíthet mozgósítani belső erőinket.
És máris vezér lettél. Gratulálok!!!! Szívből!!
LaAmante 4, szerintem igazad van, mindegy, hogy nő vagy férfi. Egyszer az egyik rút, máskor a másik. A történet életszerű.
La Amante, köszönöm. Úgy értem a kiemelést, mint annak feltételezését, hogy sokunkban rezonálhatnak a leírtak.
Carolus, 9: a történet nem fikció és nem is teljesen egyedi eset. Kivételesen jelenik meg benne az anyai szeretet, de anyák ezrei viselkednek hasonló módon. Szerencsére kevesek jutnak olyan végletesen nehéz lélektani helyzetbe, mint hősnőm, aki ezzel is sikeresen megbirkózott. Azzal egyetértek, hogy adott esetben nők játsszák el a rút szerepét.
Jancsikának nagy shock lehetett a "mongoloid" gyerek, (egyébként hibásnak bizonyult elnevezés) de ez nem igazolás. Legalább ekkora szemétség, hogy az első két gyerekét is magára hagyta. Az előző felesége jogi úton is próbálhatta volna behajtani a tartásdíjat a gyerekek érdekében.
Mivel régi az eset, akkoriban az eltűnt személyek nemzetközi keresésére kevés lehetőség volt. Ma sem jár mindig sikerrel. De ha meg is találják, mi haszna lett volna a családnak egy ilyen apából?
Én olyan szép vagyok mint a franc.
Fizetek mint a köles. Törődöm a gyerekeimmel, sőt még az asszony autóját is elhúztam egyszer amikor nem indult be.
Pedig nem érdemli meg.
Úgyhogy: én jól alszom.
Lefogadnám, hogy a történet nem így volt. Ria az adatok szerint 1930 körül születhetett, valószínűleg 40 éves kora előtt szült, tehát 1970 előtt. Hol voltak akkor sikeres vállalkozók?
Na de hagyjuk ezt, a történet azért különben sem annyira fekete- fehér. Mit kapott Ria? Azt, hogy az a férfi, aki már egyszer hűtlen volt egy nőhöz és otthagyta családját, most őt is otthagyta. Ezen olyan nagyon nem kell meglepődni. Lehet, hogy nem kellett volna elszeretnie azt a családos férfit?
Mellesleg az igaz, hogy sok férfi menekül a felelősség elől. Hányszor hallani, hogy a férj elhagyja az asszonyt, mert probléma van a gyerekkel, vagy gyerekekkel. Az asszony marad - nem biztos, hogy mert annyira különb, de valakinek maradnia kell.
Freemen G, 15: Jól teszed, ha annak segítesz, akinek szüksége van rá és nem azt nézed, hogy megérdemli-e. Akkor vadidegen ember autóját is elhúznád, nemcsak az exedét.
Luckuty, 16: Előnyös számodra, ha nem fogadsz, mert a pasi lakásokat épített, aztán eladogatta őket nagy haszonnal. Lehetett volna más, jól kereső foglalkozása is, külkeres, borász, nőgyógyász, a történet szempontjából ez közömbös.
A történetnek nem is az elszeretés - ha volt egyáltalán - a lényege, hanem a fogyatékos gyerek gondozása évtizedeken át. Mellesleg, az is igaz, hogy eltérő mozzanatokat találhatunk figyelemre érdemesnek egy történetben. Még az igazi irodalmat is ki-ki a maga módján olvassa és más a fogadtatása a megjelenés idején, mint húsz évvel később.
Ria megérdemelte. Aztán próbálta jóvátenni - mi mást tehetett? Miért kellett neki egy családot szétdúlni? Az csak véletlen, hogy ilyen "gikszer" jött be. Kegyetlen vagyok? Igen. Mert az Élettől tanultam. Mit akartak tulképpen? Szerelmet? Miért nem otthon keresték? Mi volt a hiány J. házasságában, hogy ebbe "futott bele"? Miért nem a házasságát akarta rendberakni? Mert menekült. Ahogyan később a beteg gyereke elől is menekült. Nem volt más választása, mint magára hagyni az addig támogatott gyerekeit is, hogy inkognitóban maradhasson. Ennyi. Mindenki a megérdemelt "jutalmát" kapta.
Sicca, 19:"Mit akartak tulképpen? Szerelmet?" - És ha azt, ez valami elítélendő dolog? - "Miért nem otthon keresték?" Honnan tudni, hogy nem keresték? És ha nem találták, bűnös az, aki új házasságot merészel kötni?
Úgy látom, hogy az én ellenkérdéseimre igennel válaszolnál. A házasság szentségének megsértésére ezek szerint jogos büntetés volt, hogy Riának fogyatékos gyermeke született, az apa pedig földönfutó lett. Felsőbb igazságszolgáltatás végzése szerint. Az asszony hősies helytállása pedig elhanyagolható mellékkörülmény.
16: voltak akkor is jól menő vállalkozások, zöldséggel, virággal, koszorúval, sírkővel, autószereléssel, fuvarozással sokan foglalkoztak és sokan meg is gazdagodtak.
A maszek fogász, nőgyógyász, ékszerész, szűcs akkor is jól menő volt.
Mindenki azonnal a saját életére vetíti a hallott tragédiát, és asszerint ítél. Az a legkönnyebb, szigorú ítéletet mondani. De ha kerülünk egy helyzetbe, érzelmileg, anyagilag, erkölcsileg, milyen nehéz embernek maradni. Legyen becsülete, a sorsunk emelt fővel viselésének.
22: Ha már a történelembe offoltatok, folytatom kicsit. A TSz-ek kb. 1/3-a jól működött, egy tizede pedig nagyon sikeres vállalkozás volt. A Skála metróhoz ők adták össze a pénzt. Az ilyen TSz takarmányt adott a tagjainak, akik a saját, alig fél hektáros gazdaságukban 50-100 hízót tartottak és adták el a szövetkezet szervezésében, pl. exportra. Akkor épült újonnan a mai falusi házak fele. A közös gazdaságban és az építkezéseken a cigányok is munkát találtak. Nem egy mennyország volt, de ahogy itt valaki rámutatott, nem fekete-fehér alapon kell nézni a dolgokat - a múltat sem.
24, Carolus! Ami működött, azt nem kellett volna ellehetetleníteni a rendszerváltás idején. Az Orbán-Torgyán kormány hajszát indított a sikeresen vállalkozó szövetkezetek és elnökeik ellen is. Utólag arra hivatkoztak, hogy a tsz elnökök vették meg a szövetkezetek eszközeit. A jó szövetkezeteket nem kellett volna felülről tönkretenni, akkor továbbra is a tulajdonukban maradt volna a gazdaság.
A történet olyan,mint egy "tanmese".Az élet soha nem azt produkálja,
amit képzelünk felőle.
A volt feleség is becsülettel felnevelte a gyerekeket,a férfi pedig
menekült a várt boldogságból.A semmibe.
Három ember maradt boldogtalan és a gyerekek.Kinek a hibájából??
A sorsot az viseli emelt fővel,aki nem menekül ki egy olyan helyzetből,
ahol a felelősséget vállalni kell.A gyerekek miatt is elsősorban.
25 Talon. Leállhatnátok itt a történelemmel. Ezt kihasználva, vagy ennek ürügyén mostani pártszolgálatot végzők napi hangulatkeltő opusaikat is ide tálalhatnák.
Mahutani, 23: "Az a legkönnyebb, szigorú ítéletet mondani." Igaz, és sajnos túlságosan gyakori azok között is, akik szeretik az ettől eltanácsoló Könyvet emlegetni. - Igen, az "érzelmileg, anyagilag, erkölcsileg" nehéz sorsban is emberként helytállókra fel lehet nézni.
Várhegyiné, 27. Ezzel is egyetértek: "A sorsot az viseli emelt fővel,aki nem menekül ki egy olyan helyzetből,
ahol a felelősséget vállalni kell. A gyerekek miatt is elsősorban." Mindig van valamilyen döntési lehetőség, ott mutatkozik meg, hogy ki milyen ember.
Smirgli, 28: Valószínűleg igazak az eddig többek által felsorolt történelmi tények, de mivel nem az itteni témához tartoznak, a további offolást kérem mellőzni. Jó, hogy szóltál.
Szerintem a férfi hibázott,mert azzal,hogy otthagyta a családját,
mindenkit boldogtalanná tett.Persze ezt olyankor nem úgy látjuk. Amikor épp készülünk elhagyni a családot- akár egy váltó ruhában..
Számomra itt a legérdekesebb az anyai ösztön, melyet más elemi mozgatókhoz hasonlóan állati őseinktől örököltünk. Mi, nők. Más ez kisgyerekkel és más felnőtt ivadékkal szemben. Úgy hiszem, Riánál mindvégig az a "kisgyerekes" anyai ösztön maradt meg, amely erejénél fogva felülírja az összes többi érzelmi motivációt.
Ami általában magát az anyai ösztönt illeti, az gyermektelen nőknél is megtalálható és olykor meghatóan nemes módon nyilvánul meg.
Várhegyiné, 32: Természetesen a férfi hibázott, mégpedig azzal, ahogyan a távozása történt.
Talon, 33: Érzelmileg infantilisan maradó felnövő gyermek gondozása konzerválhatja a kisgyerekes anyai beállítódást. Ha a gyerek, mint a jelen esetben, intellektuálisan nem retardált, vagy kevésbé visszamaradott, akkor az anya magatartásának is sokrétűbbnek kell lennie. Ria valószínűleg egy ilyen összetettebb nevelési gyakorlatot kísérletezett ki és alkalmazott.
Nem kell itt semmi tanulságot levonni,vagy éppen pálcát törni senki felett...volt egy élethelyzet...amit ő így tudott feldolgozni,megoldani.Ki tudja,h hasonló szituációban mi vajon miként döntenénk...?
Leírom a történet egy lehetséges előzményét:
János és Edit a középiskolában ismerkedtek meg. Fülig szerelmesek voltak egymásba, nem sokkal az értettségi után összeházasodtak. Edit falusi lány volt, János jó családból jött, nagy társasági élethez szokott. A szülők ellenezték is a házasságot, de ők biztosak voltak saját érzéseikben, és összeházasodtak.
A bajok köztük az első gyerek születésével kezdődtek. Edit eddig is kényelmetlenül érezte magát Jancsi barátai között, szürke kisegérnek érezte magát, és most, gyerekkel, jó ürügy volt elmaradni azokról a rendszeres az alkalmakról, amik leginkáb az ivásról és a társasági pletykákról szóltak. Az az igazság, hogy nem is nagyon tudott volna menni, mert nem volt, aki vigyázzon a gyerekre.
János nem akart lemondani a rendszeres társasági életről. A haverjai ugratták, hogy mindig egyedül jön, meg hát neki is hiányzott, hogy egy nő legyen az oldalán.
Ekkor találkozott Riával, aki minden tekintetben ellentéte volt Editnek. Kedves, csinos, szellemes, és ráadásul igazi társasági nő. Egyáltalán nem az az anyatípus, János meg volt győződve, hogy nem akar házasságot, gyereket. A társaságnak Ria lett a központja, és a haverok mind Jánost irígyelték.
Ria közben rádöbbent, hogy lassan kezd kifutni az időből, szereti is Jánost, és előállt, hogy házasodjanak össze.
Ha mindenképp választania kellett, János inkább Riát választotta.
Ilyen előzmények után jött a beteg gyerek, és János rádöbbent, hogy Ria sem fogja megadni neki a társaságban való villogás örömét, kimenekült a világból, talán azzal az elhatározással, hogy segíteni fogja mindkét családját, ha rendeződnek anyagialg a dolgai az új hazájában, de hát nem rendeződtek. Vagy ki tudja, lehet, hogy az új feleég nem engedte...
Ria sejthette volna előre a történet végét. A beteg gyereket persze nem, de azt igen, gogy Jancsitól hűséget nem várhat.
látom, nemcsak szerintem sántít a történet :) Luckuty egy egész jó lehetséges variánst írt le, bár részemről azt nem értem, hogy aki addig rendes családapaként viselkedett mindkét oldalról nézve, az nem változik meg ENNYIRE.
de édes mindegy.
az életben mindig vannak ehhez hasonló sztorik, én egyet személy szerint ismerek és ennél sokkal, de sokkal meghatóbb!
de ez a sztori nagyon bűzlik. valami nagyon nem igaz benne.
Nekem is van egy változatom az előzményekre. János és Ria fiatal korukban megszerették egymást és összeházasodtak. Szerelemben éltek, amíg meg nem született a gyerek. Jancsi nem bírta elviselni ezt a traumát, otthagyta Riát s elváltak. Újra megnősült, további két gyereke született de az a házassága nem volt boldog. Később mindenkit elhagyott, külföldre és "illegalitásba" menekült.
A fogyatékos gyermek felnevelésének feladata így is, úgy is az anyára hárult.
Ez a történet gyönyörű. igazán könyvbe illő, megérdemelné, hogy több ember is megismerhesse. büszke lehet magára az ilyen ember.
40, körtefa: szerintem is. Saját változatom: a Down kóros gyereket együtt gondozzák, szeretetben, egymással megosztott szenvedéssel, olykor kínlódással, de örülve minden egészséges mozdulatának, gesztusának. Sok segítséget kapnak a Down kórosokat gondozó családok szövetségének tagjaitól. Munkájukban is megállják a helyüket. Számos fogyatékos gyereket ilyen összetartó szülők nevelnek fel. A humánus magatartás a családban kezdődik.
Válaszok 36-tól. Kicsifenség: valóban, ki tudja, hogy hogyan viselkedne az adott helyzetben. Csak a kettőjük közt viszonyító összehasonlításban lett az egyik rút, a másik pedig szép.
Luckuty, 37: ez a változat is életszerűen hat. A pszichikai struktúrákat az én bejegyzésemnél részletesebben világítottad meg..
félmosoly, 38: "az életben mindig vannak ehhez hasonló sztorik, én egyet személy szerint ismerek és ennél sokkal, de sokkal meghatóbb!" Igazán közre adhatnád! Én viszont nem törekedtem arra, hogy a történet megható legyen. Úgy is az. Egyébiránt kissé fura szaglásod lehet. :)
talon, 39: ez is belefér a változatok sorába.
körtefa, 40: Arról, aki tetteiben nemes, könnyű szép történetet írni. Könyvet is lehetne, ha lenne rá író.
kalas, 41: a Down kórosok jelentékeny része így nő fel. A leírt helyzetet a csonka család léte teszi drámaibbá. De az ilyen, egyszülős gondozás sem egészen ritka.
Mindenkinek köszönöm a sok tartalmas észrevételt.
könyörgöm ez micsoda? segitsen vki? lemaradtam teljesen... ez nagyon, nagyon
Több nyelven fordító Mária barátnőm meséli, hogy a Turáni Alföldön élő üzbégek között találkozott egy középkorú orosz nővel, Lídával, a helybeliek szinkrontolmácsával. Lída, aki ott nőtt fel, egy gyerekkori élményét osztotta meg vele.
...Mezítláb jártunk, de talpunk alig bírta elviselni a homok forróságát. Amikor csak lehetett, a kishúgommal igyekeztünk kijutni a Tien-Sán hegységből hozzánk érkező jéghideg Zeravsán folyóhoz. Abból kisebb csatornák vezették a vizet a falvakat behálózó „arikok”-hoz, vagyis árkokhoz. A part fái menedéket nyújtottak a melegtől, az ottani homokban pedig aranyszemcsék is megcsillantak. Igaziak, vagy ezt csak mi képzeltük - a környéken sok volt az aranylelő hely. Ám teknősbékát valóban lehetett fogni, hazavittük, és anyánk finom levest főzött belőle.
Hét-nyolc éves lehettem. Kezdetleges körülmények között éltünk, bár az anyám tanárnő volt. A településen minden ház előtt az „arikból” táplált jókora víztározó volt. Nagy melegben és esténként, gyapotszedés után az emberek abban ültek és hűsöltek. Mi is. De a vizes gödröket a szúnyogok szintén szerették. Egy maláriahordozó szúnyog megcsípett engem és megfertőzött. Már aznap este nagyon rosszul lettem. Rázott a hideg, magas lázam volt.
Egy felcser beosztásban működő orvosféle megnézett és azt mondta, hogy sürgősen vigyenek kórházba. A kórház vagy 20 kilométerre volt tőlünk.
Fura,de mindezekre jól emlékszem. A szomszédok kölcsön adtak egy szamarat, amit üzbégül isáknak hívnak.
Az isákot befogták egy kis kétkerekű kocsi elé. Mi beültünk és a szomszéd hajtotta a szamarat. Emlékszem a fejem anyám térdén feküdt. Nagyrészt eszméletlen voltam, de ha a bricska ráhajtott egy nagyobb kőre, magamhoz tértem. Így utaztunk a kórházig. Arra nem emlékszem, hogy hogyan jutottunk be. Amikor magamhoz tértem, ágyban feküdtem, minden fehér volt körülöttem. Egyedül voltam, sírni kezdtem, és megint elájultam.
Nem tudom mennyi idő telt el, de ismét mellettem ült az anyám. Hogy megörültem! Hozott gyümölcsöt, de mint más egyebet, azt sem tudtam megenni, csak vizet ittam. Úristen, milyen sárga vagy, mondta.
Az ápolók megnyugtatták, hogy ez az orvosságtól van, a neve akrehin. A diagnózis: kómás malária.
A betegség idején többnyire valóban kómában voltam. Egyszer felébredtem és láttam, hogy anyám mosolyog rám. Túl vagyunk a nehezén: a kórház az amerikaiaktól kinint kapott. Nemsokára meggyógyulsz, most már hamarosan haza megyünk. Tényleg, egyre jobban éreztem magam. Akkor nem tudtam, kik azok az amerikaiak, de ha segítenek nekem meggyógyulni, köszönöm nekik, mondtam magamban.
Kezdtem járni, enni, de még mindig gyenge voltam. Az idő múlását nem érzékeltem, úgyhogy nem tudtam, mikor volt nálam az anyám, és meddig kell még várnom őt. Végre megjött és széles mosollyal szólt, hogy Líduska, most megyünk haza.
Nem volt kocsink, gyalogolnunk kellett. Kora reggel, pirkadatkor indultunk. Ha elfáradtam, leültünk. A nap egyre forróbban tűzött, anyám próbált siettetni. Útközben egy lovaskocsi felvett minket és elvitt egy jó darabon. Aztán más irányba tért, mi meg újra csak gyalogoltunk. Én egyre gyengébb lettem. Szerencsémre találtunk egy kis oázist, közepén fákkal körbe véve forrás csörgedezett. Ittam, megnedvesítettem az arcom, és lefeküdtem. A fák közel álltak egymáshoz, a lombozat árnyékot adott. Itt jó, innen nem megyek el, határoztam magamban.
De megszólalt az anyám, nagyon-nagyon komolyan. Mennünk kell, mert a forróságban rosszul leszünk és nem érünk haza. Elindultunk, hol fát, hol vizesárkot találtunk. Néha faluhoz értünk, gyümölcsöt szedtünk, vagy „csajhánára” bukkantunk, ahol teát lehetett inni. Így bukdácsoltunk estig, míg haza nem értünk.
A kis húgom meglátott minket, odarohant hozzánk. Sírva kiabált, mondtam-ugye mondtam, hogy a Lída nem hal meg. Itthon voltunk, le lehetett feküdni akár a döngölt padlóra és nem kellett felkelni, járni. Adhattok ide egy matracot, nem kell nekem ágy sem. Olyan jó itthon feküdni...
*
Mária nem folytatta ismerőse történetét, én pedig elgondolkodtam a hallottakról. Sokféle az embersors.
A KÉT NEM
A nő: tetőtől talpig élet.
A férfi: nagyképű kisértet.
A nőé: mind, mely élő és halott,
úgy, amint két-kézzel megfoghatod;
a férfié: minderről egy csomó
kétes bölcsesség, nagy könyv, zagyva szó.
A férfi -- akár bölcs, vagy csizmavarga --
a világot dolgokká széthabarja
s míg zúg körötte az egy-örök áram,
címkék közt jár, mint egy patikában.
Hiába száll be földet és eget,
mindég a semmiségen át üget,
mert hol egység van, részeket teremt,
és névvel illeti a végtelent.
Lehet kis-ember, lehet nagy-vezér,
alkot s rombol, de igazán nem él
s csak akkor él -- vagy tán csak élni látszik --
ha nők szeméből rá élet sugárzik.
A nő: mindennel pajtás, eleven,
csak az aprózó észnek idegen.
A tétlen vizsgálótól összefagy;
mozogj és mozgasd s már királya vagy:
ő lágy sóvárgás, helyzeti erő,
oly férfit vár, kitől mozgásba jő.
Alakja, bőre hívást énekel,
minden hajlása életet lehel,
mint menny a záport, bőven osztogatva;
de hogyha bárki kétkedőn fogadja,
tovább-libeg s a legény vérig-sértve
letottyan címkéinek bűvkörébe.
Valóság, eszme, álom és mese
úgy fér hozzá, ha az ő köntöse;
mindent, mit párja bölcsességbe ránt,
ő úgy visel, mint cinkos pongyolát.
A világot, mely észnek idegenség,
bármeddig hántod: mind őnéki fátyla;
és végső, királynői díszruhája
a meztelenség.
*
Weöres Sándor húsz éve, 1989 január 22-én halt meg.
A magyar nyelv, a ritmus, a vers-zene nagy mestere volt.
Sokan csak a „gyerekverseit” ismerik.
Ajándékozzuk meg egymást többi költeményével is!
