Maeterlinck kevéssé ismert írása. A szerző 65 éve, május 6-án halt meg.
Kedvesemnek vannak hibái. Melyik képzelt világban találunk olyan erényre, mely ne volna valami fogyatkozásba oltva?
-Honnan merítené a szükséges eleven erőt, ha a nagyratöréstől és a büszkeségtől meg lenne fosztva? Hogyan tudná elhárítani az igazságtalan akadályokat, ha nem bírna az önzés tartalékaival...Hogy lehetne tüzes és gyengéd, ha nem volna érzéki? Hogyan volna jó, ha nem lehetne gyenge és hiszékeny? Hogyan lehetne szép, ha nem ismerné a tükröt és nem akarna tetszeni? Hogy menthetné meg a nő báját, ha nem volna meg benne ártatlan hiúsága? Hogyan lenne igazságos, ha nem mutathatna keménységet? És hogy volna bátor, ha néha nem feledkeznék meg az okosságról? Hogy lenne önfeláldozó és áldozatra kész, ha nem vonná soha ki magát a fagyos ész ellenőrzése alól?
Amit mi erényeknek és bűnöknek nevezünk, azok ugyanazon erők, melyek az életen végighúzódnak. Nevük ama hely szerint változik,amelyre törekszenek... Jók vagy rosszak, aszerint amit cselekszenek és nem elnevezésük szerint, amit viselnek. (Karl Lajos fordítása)
In: Maeterlinck: Az Életnek kettős kertje. Világirodalom könyvtár, Új Sorozat. 1923.
