Az alább ismertetett dolgozat főcíme: „Elméleti megfontolások az akadémiai közgazdasági kutatások tartalmáról és módjairól” (18 old. 1990.) Legutóbb felelevenítettem a kézirat I. fejezete és II. fejezetének 1-4 pontja alapján már közzétett kisebb szemelvényeket. Most kivonatot közlök a II. fejezet 5-8 pontjának eddig publikálatlan szövegéből.
5. A kutatás a készen talált szaktudományos elméletből indul ki és azt fejleszti. A szakmai elmélet nem ideológia és nem is rendelhető alá semmilyen ideológiának. Ezzel szemben az ideológia, abban a mértékben, amelyben túlmegy a hiten és tudásnak kívánja magát tekinteni, alá kell, hogy rendelje magát a szaktudománynak: szakmailag hibás tételeiről le kell mondania. Az eszmerendszerek, éppen egyoldalúságuk és korlátozottságuk révén, valamely szempont túldimenzionálásával időnként egy-egy közösség létfenntartási küzdelmét serkenthetik, máskor öldökléshez vezetnek, nyugodtabb körülmények között pedig általában a társadalmi együttélés szabályozását végzik...(A tudomány) számára minden ideológia a kritika tárgya, mivel a gondolat számára semmi sem szent...A tudományos igazság relativitása is egészen más, mint a világértelmező eszméké.
6. A politikát is el kell hárítani a kutatástól...a nempartizán politizálás sem azonos a kutatási műveletekkel... Világos elhatárolódásra van szükség a kétféle tevékenység között. Az egyik a télosz birodalma, a másik a logoszé: a politikát a cselekvés ( tényleges vagy vélt) célszerűsége uralja akkor is, ha olykor irracionális eredményekhez vezet. A kutatást pedig a gondolat, az értelem, a logosz, amely egyebek között feltárja, hogy mi miért célszerű. A politika és a valóságos (távolságtartó) politológia megkülönböztetése ügydöntő jelentőségű...Saját területünkön maradva: a gazdasági politológia tárgyaként, kritikája célpontjaként foglalkozhat az aktuális döntésekkel is, ha ezt nem valamely másik, szintén elfogult (rivalizáló) résztendencia nevében teszi. Még egy megkülönböztetés: politics és policy. Az utóbbi akkor megalapozott, ha értékrendjében közelebb áll a szakmához, mint a hatalomhoz. Ezért a gazdasági policy kifejezésben is az első szón van a hangsúly.
7. A kutatás egyik alapkifejezése az elméletből kiinduló gondolkodásban különösen gyakori feltételes mód, a „ha – akkor” típusú bizonyítási eljárás...(Ám) nem lehet mindig feltételes mondatokban beszélni. Már a feltételrendszer kijelölése, de még inkább a feltételek realitásának megállapítása kijelentő mondatokat igényel. Az általuk kifejezhető tárgyi tudás nélkül sincs kutatás. Ez a kifejezésmód az empirikus indíttatású gondolkodásban gyakoribb. Az üzleti élet viszont a „do ut des” világa. Alapelve más, mint az elméleté: az előbbinek a haszon, az utóbbinak az igaz kategóriája szabja meg az értelmét. (A szemleíró megjegyzi, hogy az üzlet is a télosz birodalma, amibe egy fenti bekezdés a politikát ugyancsak besorolta.)
8. Az elmélet igaz kijelentései feltételezésektől függenek. A tényleges helyzettel való összevetésével következmény-feltáró munkát végez. Fő szerepe annak a komplementáris funkcióhalmaznak a meghatározása, amely a feltételrendszer inputját a következményrendszer outputjával köti össze. Másként szólva, az input a régi információ, az output az új információ, melyet a szellem munkája hoz létre a régi felhasználásával. Ennek elemzése a modern gazdaságtanban, mint pozitív elméletben található. Az aktuális tudást összegező szakmai paradigma a legtisztábban az angolszász irodalomban fejeződik ki. A közgazdasági összefüggések bizonyos feltételek mellett igazak és járnak a standard következményekkel. A teljes feltételezés-input nélkül a következtetés-output nem lehet adekvát. Szokványos hiba, hogy az absztrakt gazdaság viselkedési törvényszerűségeit a szükséges gondolati közvetítő lépcsőfokok mellőzésével próbálják alkalmazni a konkrét gazdaságra.
