ma van.
Az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata egy, az ENSZ által elfogadott nyilatkozat, mely összefoglalja a világszervezet álláspontját a minden embert megillető alapvető jogokról. A Nyilatkozatot a II. világháború borzalmai ihlették, és 1948. december 10-én fogadták el. Az ENSZ-közgyűlés 1950-ben hozott döntése értelmében a Nyilatkozat elfogadásának napját minden évben az emberi jogok napjaként ünneplik. A Nyilatkozat egy bevezetőből és 30 cikkből áll.
A harminc cikk legfontosabb elemei:
-
Jog az élethez, szabadsághoz és biztonsághoz
-
Jog a művelődéshez
-
Jog a kulturális életben való részvételhez
-
Jog a magántulajdonhoz
-
Védelem a kínzás, a kegyetlen, embertelen bánásmód és büntetés elől
-
A gondolat, lelkiismeret és vallás szabadsága
-
A vélemény és kifejezése szabadsága (Wiki)
A Nyilatkozat folytatását képezi a Polgári és politikai jogok nemzetközi egyezségokmánya és a Gazdasági, szociális és kulturális jogok nemzetközi egyezségokmánya), melyeket 1966. december 16-án fogadott el a Közgyűlés. Itt az előbbit ismertetem:
Polgári és politikai jogok nemzetközi egyezségokmánya
Az egyezményt az Egyesült Nemzetek Szervezetének Közgyűlése fogadta el 1966. december 16-án, és 1976. március 23-án lépett hatályba. 2001 végéig az egyezményt 147 állam erősítette meg.
Az egyezmény tovább részletezi az Emberi jogok egyetemes nyilatkozatában felsorolt polgári és politikai jogokat és szabadságokat.
Az egyezmény 1. cikkében a részes államok kötelezik magukat arra, hogy előmozdítják a népek önrendelkezési jogát, és e jogot tiszteletben tartják. Elismerik a népek jogát arra is, hogy szabadon rendelkezzenek és kereskedjenek természeti kincseikkel és erőforrásaikkal.
A személy jogai közül néhány, amelyeket az egyezmény biztosít:
2. cikk
A jogsérelmet szenvedettek jogi eljáráshoz való joga abban az esetben is, ha a jogok megsértését hivatalos minőségben eljáró személyek követték el.
3. cikk
A férfiak és nők közötti egyenlőséghez való jog minden polgári és politikai jog élvezete tekintetében.
6. cikk
A jog az életben maradáshoz.
7. cikk
Senkit sem lehet embertelen vagy megalázó elbánásnak vagy büntetésnek alávetni.
8. cikk
Senkit sem lehet rabszolgaságban és szolgaságban tartani.
9. cikk
Mindenkinek joga van a szabadságra és a személyi biztonságra. Senkit sem lehet önkényesen őrizetbe venni vagy letartóztatni.
11. cikk
Senkit nem lehet bebörtönözni kizárólag azért, mert nem képes szerződéses kötelezettségének eleget tenni.
12. cikk
Mindenkinek joga van a szabadságra és a szabad mozgásra.
14. cikk
A bíróság előtt mindenki egyenlő. Mindenkinek joga van arra, hogy ártatlannak tekintsék mindaddig, amíg bűnösségét a törvény szerint be nem bizonyították, és arra, hogy pártatlan bíróság általi tisztességes és nyilvános tárgyalásban legyen része.
16. cikk
Mindenkinek joga van arra, hogy jogképesnek ismerjék el.
17. cikk
Mindenkinek joga van a magánéletre és annak védelmére a törvény által.
18. cikk
Mindenkinek joga van a gondolat, a lelkiismeret és a vallás szabadságára.
19. cikk
Nézetei miatt senki sem zaklatható. Mindenkinek joga van a szabad véleménynyilvánításra.
20. cikk
Minden háborús propagandát, a nemzeti, faji vagy vallási gyűlölet bármilyen hirdetését törvényben kell megtiltani.
21. cikk
A békés gyülekezés jogát el kell ismerni.
22. cikk
Mindenkinek joga van a másokkal való szabad egyesülésre.
23. cikk
A házasságkötés és a családalapítás jogát el kell ismerni.
24. cikk
Minden gyermeknek joga van a kiskorú státusra, az állampolgárságra, az anyakönyvezésre és a névre.
25. cikk
Minden állampolgárnak joga van arra, hogy a közügyek vitelében részt vegyen, szavazzon, megválaszthassák és közhivatali tisztséget vihessen.
26. cikk
A törvény előtt minden személy egyenlő és joga van egyenlő védelemre.
27. cikk
A nemzeti, vallási vagy nyelvi kisebbséghez tartozóknak joguk van ahhoz, hogy élvezzék kultúrájukat, gyakorolják vallásukat, és használják nyelvüket.
Az egyezmény kötelező; az Emberi Jogok Bizottsága - melynek megalakításáról a 28. cikk határoz - ellenőrzi végrehajtását.
*
Az Európai Unió emberjogi dokumentumai a fentieken alapulnak. Alkotmány méltóságára az a tagállami nemzeti dokumentum tarthat igényt, amely a felsorolt értékeket képviseli és normatív szabályaiban érvényre juttatja.
